freestyle, freestyle rap

freestyle, freestyle rap (EN): A freestyle rap a rap rögtönzött, improvizatív formája. Tiszta formájában általában nem előre megírt szövegrészletekből áll, vagy legalábbis nem ezek alkotják a szöveg nagyobbik részét. A freestyle így az előadó felkészültségét, illetve pillanatnyi mentális állapotát és előadói formáját mutatja meg élőben, mind a témák (lásd: visszatérő témák), mind a rappelés gördülékenysége, tempója, ritmusa, azaz: a flow --, mind a rímek (rhymes), mind az előadás általános stílusa -- azaz természetes, könnyed, nem erőltetett, meggyőző, elegáns volta (steelo, steez, steezo) -- tekintetében.

A freestyle rap tiszta formájában nem előre megírt és nem előre begyakorolt szöveg -- ha felvétel készül, nem illik megvágni sem --, így a rap, a hip-hop  legnyersebb formája.

Költészettani szempontból azért rettenetesen érdekes a freestyle rap, mert a legtisztább módon mutatja meg, hogyan működik egy orális kultúrában a szövegalkotási folyamat. Az előadó pályája során hatalmas tematikus adatbázist, rímkészletet (mentális, emlékezetben tartott rímszótárt), illetve ritmikai mintakészletet halmoz fel; ezeket az előadás folyamán aszerint tudja mozgósítani, hogy mennyire sikerült bemelegednie, mennyire tudja figyelmét a szövegalkotásra összpontosítani és mennyire tudja kizárni a különböző zavaró tényezőket.

E tekintetben a freestyle rap sportteljesítményként, sőt, a rappárbajok -- a freestyle battle -- esetében akár harcművészeti összecsapásként is értelmezhető, azzal megspékelve, hogy mindennek megvalósulási formája a költői rögtönzés.

A freestyle rap számos hasonlóságot mutat a jazzben ismert rögtönzéssel (ott is kialakult skálák, akkordbontások, futamok, megszólalási módok, modális váltások, ritmuskészletek állnak a rögtönző zenész rendelkezésére, amelyeket megtölt a pillanatnyi lelkiállapotára jellemző érzelmi többlettel), ám nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a freestyle rap mindezen túl értelmezhető és értékelhető irodalmi szöveget alkot -- még akkor is, ha a szöveg értelmezéséhez a lokális kultúra és a nyelv (a dialektus, a szleng, stb.) alapos ismeretére van szükség, és még akkor is, ha az irodalmiság itt nem a könyves (literate, írástudó) magaskultúrának a szöveggel hosszasan szöszölő, az öröklétnek alkotó, a klasszikusokkal versengő, mégis azokat imitáló, magas szinten tudatos attitűdjét jelenti, hanem sokkal inkább az élő népköltészet nyerseségét és fantasztikus elevenségét, amely a hic et nunc, az itt és most szellemében a jelenlévőknek, a kisközösségnek szól, ráadásul nem valamiféle, az élettől elemelkedő esztétikai örömszerzést célozva meg, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon is a napi életben való sikeres helytállást -- azaz a street cred, a támogatók (crew), a csajok (sőt, nem ritkán a lemezszerődések* és ezzel a pénz, a siker, a csillogás) megszerzését.

______________________
* Az Akkezdet Phiai első albumán a Vers mindegy kinek című a cappella szöveg első verse-e ezzel az enigmatikus, értelmezhetetlen szófacsarásnak tűnő szókapcsolattal ér véget:

"lemezszerődtető tetőszerző lemez"

(Akkezdet Phiai, Akkezdet, Vers mindegy kinek, Verse One)
[szöveg] [Youtube]

Ez a sor azonban értelmezhető úgy is, mint reflexió arra, hogy sok rapper számára a lemezkiadást a szegénységből való kitörés vagy a meggazdagodás vágya motiválja függetlenül attól, hogy van-e az illetőnek hiteles saját mondanivalója. A lemezszerződtető lehet a producer, aki lemezkiadásra szerződteti a rappert; a tetőszerző lemez pedig az az album, amelynek a honoráriumából és jogdíjaiból a rapper házat vesz (crib), hogy tető legyen a feje felett -- azaz a lemezszerződtető "jóvoltából" elkészült lemez végül valóban tetőt szerez.

A freestyle rap tematikáját egyrészt a rapre jellemző attitűdök és visszatérő témák (dicsekvés, fenyegetés, inzultus, priapizmus, stb.) adják, másrészt a rapperek gyakran hivatkoznak a közvetlen környezetben fellelhető helyekre, tárgyakra, a közönség tagjaira, rappárbaj -- freestyle battle -- esetén a rivális által elmondottakra (lásd összehasonlításképpen: contrapunteo), annak stílusára vagy hibáira, a közönség bekiabálásaira, stb.

A freestyle rap hallgatói gyakran maguk is rappelnek valamilyen szinten, mindenesetre általában meglehetősen jól ismerik azt a szabályrendszert, amely alapján meg lehet ítélni egy rapper teljesítményét, azaz szakértő, rap-esztétikailag képzett közönséget alkotnak.

A freestyle rap elhangozhat kíséret nélkül, azaz a cappella (ilyenkor tisztán érvényesült a szöveg költői kvalitása, amin valójában segít az, hogy a zene nem köti a ritmikát és a rap tényleg szavalásszerűvé válik), vagy beatboxing-alapra (ez a hazai, eredetileg hangszertelen cigány népzenére jellemző szájbőgőzés hip-hop-változata, amikor is elektronikus és hangszeres zenei effektusokat, sratch-elést, zörejeket, stb. utánoznak rendkívül komplex szájtechnikákkal), vagy már megjelent hip-hop felvételek külön elérhetővé tett instrumentális alapjaira.

Fontos tudnunk -- és ez adott esetben a rapper teljesítményének értékelésekor igen nagy problémát jelenthet --, hogy az ilyen stílusban, különösebb látható előkészületek nélkül -- mondjuk CD-felvétel közben, rádiós műsorban, házibulikban, stb. -- előadott rapszövegeket is freestyle-nak hívják, akkor is, ha előre megírt szövegről van szó. Nincs azonban ellentmondás: ilyenkor a freestyle kifejezés az előadásra vonatkozik (a bírkózásban a freestyle kifejezés magyar megfelelője szabadfogású, azaz voltaképp kötetlen). A közönség azonban szigorúan meghúzza a vonalat: különösen rappárbajok -- freestyle battles -- közben szigorúan büntetik az előre megírt szövegek alkalmazását, és persze a versengő felek is elsősorban azzal vádolják a másikat, hogy az előre megírta a szövegét vagy annak jelentős részét.

A freestyle rap a hagyomány szerint az 1970-es évek végén alakult ki a keleti parton. Az első MC-k szabad stílusban adtak elő különböző felkonferáló és egyéb szövegeket a partihangulat fokozására, a tömeg megmozgatására. (Ennek öröksége a klasszikus kiszólás a közönség felé: "Put ya muthafuckin hands in the air", azaz "Kezeket a magasba!", akárcsak az ütemes hejhózás -- "Heeey, hooo, heeey, hooo...", stb.) 

Verstanilag fontos tudni, hogy a metrikai és ritmikai szabályok a valódi freestyle esetében lazábbak, mint a kidolgozott számoknál. Cserében a közönség bepillantást nyer a költői varázslat műhelytitkaiba. Olyasmi ez, mint kiváló minőségű felvételről hallgatni egy sztárelőadót, vagy élőben ott ülni egy másodvonalbeli, de lelkes előadó koncertjén: az utóbbi sokkal felkavaróbb élményt tud adni, már pusztán azért is, mert a zene ott születik a szemünk láttára és a fülünk hallatára; egy folyamat (lásd: flow és rhyme!) tanúivá és részeseivé válunk, és nem pusztán annak konzerválódott eredményét kapjuk kézhez.

Cypher a neve  annak a költői formának, amikor több rapper egymás után, ciklusszerűen adja elő a maga freestyle-ját; ilyenkor az élményt fokozza a rapperek közötti összjáték és interakció izgalma. -- A japán klasszikus haikuköltők is ismerték ugyanezt a ciklikus, rögtönzésre épülő szövegalkotást (lásd: haiku, tanka, renga, stb.). [Erről a japán költői hagyományról részletesebben, renga-példával, magyarul lásd Török Attila: A haikuról; eredetileg Új Symposion, 1991/1-2.]

A freestyle fontos megjelenési formája a saját szabályokkal rendelkező rappárbaj, a freestyle battle (lásd ott).

A freestyle a rapszámok megalkotásának, kidolgozásának egyik módszere is; voltaképp költői ötletelés, játék, brainstorming. A rapper saját alkalmi rögtönzéseiből előbb kiszűri a kidolgozásra érdemes, felvételi potenciállal rendelkező sorokat, majd ezeken tovább dolgozik -- vagy freestyle-szerűen, mondjuk autóvezetés közben, intrumentális felvételeket vagy a haver beatboxing-ját hallgatva, vagy otthon, kockásfüzettel és golyóstollal a kézben, bólogatva.

Nem véletlen, hogy sok albumon intro-ként, outro-ként, interlude-ként vagy bonus-track-ként (ráadásszámként) felbukkannak olyan freestyle szövegek, amelyek minden kidolgozatlanságuk, nyerseségük, rövidségük ellenére elevenebbé teszik az összhatást; megmutatják, milyen a rapper hangja a maga nyers, emberi mivoltában, és természetesen gyakran humort, hangulatot, fűszert adnak azokhoz a stúdiófelvételekhez, amelyek gyakran hosszú idő alatt, más-más stúdiókban vagy akár kontinenseken készültek el.